25
Az optimizmus útvesztői: beképzelt vagy magabiztos?
| Marketing, Személyes, Vállalkozás | 2010-04-25
Kaptam egy levelet a Marketing Tervezési Tanfolyam egyik résztvevőjétől:
“Gábor, nagyon tetszik a tanfolyam! Jó látni ezt a fiatalos, lendületes hozzáállást, amivel az eladásra és az üzletre tekint. Szeretem az új dolgokat, de én már öreg motoros vagyok és úgy érzem, nem tudom átvinni saját vállalkozásomba ezt a fiatalos hozzáállást.”
Szerencsére sokan vannak, akik látnak fantáziát a modern, internet központú marketingben és nyitottak erre a gondolkodásra. Ez igazán örömteli. Kérdés, hogy ha tetszik valami, ha érdekel valami, akkor mi tarthat vissza attól, hogy kipróbáljuk?
Csinálni vagy nem csinálni?
Én nem vagyok az a különösen megfontolós típus: ha valami tetszik, kipróbálom. Az ingyenes-marketing-tanfolyamos weboldalt akkor indítottam, amikor egy vasárnap reggel így ébredtem fel: “Össze akarom rakni egy helyre azokat a cikkeket, amiket az elmúlt hónapokban megírtam”
Nem volt konkrét elképzelésem arról, hogy pontosan milyen lesz. Egyszerűen belevágtam és megcsináltam. Vétettem egy rakás hibát.
Nagyon sok hibája volt és van is – mégsem érzem kudarcnak. Sosem arra gondolok, milyen hibákat vétettem, hanem arra, hogy több mint 3000 vállalkozó és jövőbeli vállalkozó regisztrált a weboldalon.
Kaptam egy csomó kritikát is. Mégsem ezekre figyelek, hanem azokra, akik megírják, hogyan változott meg az életük azzal, hogy átformálták vállalkozásukat és kidobták a megporosodott, idejétmúlt vevőszerző módszereiket. Van jónéhány olyan levél, amit kinyomtattam és eltettem magamnak. Ezért érdemes csinálni.
Ha tetszik valami, ha érdekel valami, akkor mi tarthat vissza attól, hogy kipróbáljuk?
Senki. Csak saját magunk.
További cikkek ebben a témában:
Kedves Gábor , Kedves Olvasó !
Elsősorban látszik a levélből , hogy az íróját tényleg érdekli véleményünk.
Sokszor kapunk olyan hangvitelű levelet, amiből ez “nem jön át ” . Én is találkoztam olyan emberekkel, kik már nem tudják a tempót fölvenni, de Ők a saját környezetüket a maguk normájának megfelelően tökéletesen kiszolgálják. Egyébként néha látok olyat is,aki ebbe a turbó malomkerékbe túlpörög, hát ennek sincs túl jó vége.
Szobrász vagyok, ami megragad, az kell. Sok gyerekkel és felnőttel foglalkozom, rendezvényszervezőkkel, résztvevőinkkel, 2-92 éves korig. Gyors felmérés, egy hullámhossz, igényfelmérés, kiszolgálás…..És most jön a kérdésre a válasz: a szervező hogyan dönti el, kell-e egy nagyon jó, új dolog, vagy a nézelődő amikor odajön, és kipróbálja az ytong-szobrászatot?
Merész, az tuti. Főleg a gyerek, nincsenek benne gátlások, amit mi önmagunknak építünk főlnőve, egyre magasabbra korunkkal, tapasztalatainkkal, társadalmi segítséggel. Tehát személyiség kérdése is. Aztán a biztatás, mit látunk, hallunk a dologról. És aki ajánlja, ismerjük, ki ő? Jön a bizalom, ez ma nagyon fontos. Persze pezsdítő az ötletgazda merészsége, reformszemlélete. De nem mindenkinek, van aki a gyökeres évtizedes megszokások rabja. De ez is kell. Az biztos, az új útak fölfedezéséhez tényleg csak egy dolog kell, túllépni saját egónkon. Ja, és a hasonló gondolkodásúakkal együtt haladni, mert ” Nehéz sasokkal szárnyalni, ha tyúkokkal dolgozol ”
Kedves Imre!
Lehet, hogy általánosnak tűnik, amit írok, de nálam az életem több területére igaz.
Ha érzem valamiről, hogy nekem való; meg kell tennem, el kell mennem, beszélnem kell róla stb. és nem gondolkozom rajta, hogy igen vagy nem, akkor az biztosan jó, biztosan siker. Az, hogy mikor, hogyan lesz az, azt amikor cselekszem nem mérlegelem, sőt van úgy is, hogy a haszon sem érdekel, mert tudom, hogy lesz belőle.
Amikor viszont sokat hezitálok valamin, érveket állítok fel, kevés kivételtől eltekintve, nem is érdemes belevágni, mert rosszul döntök. Még ha látszatra jó is, mégis megmarad a kétely, és később bebizonyosodik; a döntésem nem volt megfelelő.
Hiszek az intuició és a cselekvés erejében.
De azt is el tudom fogadni, amikor valaki ész érveket, logikát vesz igénybe, és úgy dönt. Hogy jól-e vagy rosszul az csak a saját szempontjából fontos. Neki, személy szerint, mennyire biztosan jó a következmény.
Most a részvevőtől idézet levélre gondolok. Ki tudja miért nem érzi sajátjának, esetleg kivitelezhetetlennek tartja, amit leírsz. Talán nincs ideje, lelkiereje, nem érzi a tevékenységébe beépíthetőnek az ajánlott módszert stb. ahhoz, hogy a gyakorlatban kipróbálja. De az is esélyes, hogy később, némi idő elteltével, mégis tesz egy próbát, és bejön a dolog.
Tetszik az írásod, köszönöm a hírlevelet: Zsu
Szia Zsu!
Mindannyian különbözőek vagyunk, így alkalmunk nyílik vitázni is – bár most veled nem tudok vitatkozni, mert úgy látom hasonlóan gondolkodunk
Nap mint nap látom, hogy a bizonytalankodás, a kétségek, a hibázástól való félelem (vagy éppen az abszolút tökéletességre való törekvés) akadályozza meg az embereket abban, hogy TEGYENEK VALAMIT.
Én azt tartom igazán fontosnak, hogy így vagy úgy – de eljussunk a cselekvésig.
Valamelyik nap olvastam ezt: “A fontogatással gyakran elmúlik az alkalom” Ez nagyon-nagyon igaz. A legjobb ötlet, a legnagyszerűbb tudás sem ér semmit, ha nem követi cselekvés.
Néha én is hajlamos vagyok azt gondolni, hogy “amíg nem tökéletes, addig nincs kész/amíg nem olvastam el még azt a könyvet is, addig nem tudok eleget a témáról”.
Aztán megoldottam a problémát egy huszáros vágással: felragasztottam a monitoromra egy post-it lapot. Csak egy szó áll rajta: Csináld.
Működik!