Minden marketingAz is, amiről sosem gondolná…

Tegnap este beszélgettem egy barátommal és szóba került, hogy milyen hányattatásokon kell keresztül mennie, ha társat, neadjisten’ feleséget keres. Hibátlan téma kedd estére!

Megkérdeztem milyen társat szeretne. Hosszasan beszélgettünk erről és közben azt vettem észre, hogy gyakorlatilag saját magát keresi – lehetőleg ellenkező nemű formában. A hosszas fejtegetés végére azt gondoltam, hogy a lényeg egy mondatban összefoglalható: olyat keresek, aki olyan mint én…

Azokkal érezzük jól magunkat, akikkel közös nyelvet beszélünk, könnyen megtaláljuk a közös hangot, esetleg hasonló problémáink vannak. Ha párkapcsolatról van szó, akkor én nagyon nem hiszek az ellentétek vonzásában. Szerintem hasonló a hasonlónak örül. Ez így van jól.

Ezt az elvet sikerrel alkalmazhatjuk az üzletünkre is. Mikor vásárlási döntést hozunk, alapvetően akkor sem változunk meg. Szívesebben vásárolunk olyanoktól, akikkel valamilyen közös vonásunk van. Ugyanaz a szakterületünk, ugyanolyan munkát végzünk, ugyanolyan autónk van. A társkeresős példa nagyszerűen kiterjeszthető az üzletre is.

Az emberek azoktól szeretnek vásárolni, akik majdnem olyanok, mint ők: úgy öltöznek, úgy beszélnek, úgy élnek, mint ők maguk. Innen már egyszerű az Ön dolga is!

Ha jobb vevőket akar, akkor teremtsen jobb kapcsolatot a célközönségével: ismerje meg és tanulja meg beszélni a célközönsége nyelvét. Csak így lesz képes hatásosan kommunikálni, csak így lesz képes hitelesen feltűnni a célközönség szemében.

Kérdezzen! Vonja be a vevőit a termékfejlesztésbe és/vagy az ügyfélszolgálat javításába!

Valamikor kiskamasz koromban láttam először billiárd asztalt. Lenyűgözött a hangulat, ami ezt a játékot jellemzi. Egy közeli, igen rozzant kocsmában volt egy – a hely szelleméhez illően lepukkant – billiárd asztal. Az a fajta, ami 20Ft-os érmékkel működött. Régi szép idők, amikor húsz forintért még lehetett kapni valamit…

Egy barátommal összefogtunk és minden szombaton 10-kor elmentünk és eljátszottunk egy-egy százast. Micsoda élmény volt!

Két hónap múlva gondoltam egy merészet és elmentem egy billiárd versenyre. Nem voltam felkészülve, egyszerűen besétáltam az utcáról. Ha egy amerikai filmben lennénk, akkor most az következne, hogy megnyertem a versenyt. De az élet nem egy amerikai film, így az első fordulóban kiestem…

Kudarcot vallottam volna?

Elmentem egy versenyre, ahol szinte azonnal kiestem. Kudarcot vallottam volna? Nem hinném. Egyáltalán nem.

Miért állítom, hogy nem vallottam kudarcot?
Mert az élmény miatt mentem oda. Ott akartam lenni.

Nem akartam csodát tenni, nem akartam megmutatni a világnak, a szomszédnak, hogy én vagyok a legnagyobb játékos a világon. Azért mentem oda, mert jól akartam érezni magam. Ez pedig sikerült. De ezen felül volt más haszna is.

Mint a filmekben…

A verseny után odajött hozzám a helyi sportegyesület (akkor még létező) billiárd szakosztályának elnöke és azt mondta, hogy szüksége van egy játékosra, akiből pár év múlva világbajnok lesz. Megkérdezte, hogy én vagyok-e a megfelelő ember. Hát persze!

Lelkes voltam. Meg voltam győződve róla, hogy ez életem egyik nagy pillanata.
Az is volt!

A 16 éves kölyök megveri a nagy öregeket?

Aztán elkezdtem járni az egyesületbe és minden nap 2-3-4 órát gyakoroltam. Nagyon élveztem, jól is ment. Én voltam a legfiatalabb, a nagy reménység, aki majd egy napon mindenkit túlszárnyal.

Az edzéseken nagyon jól ment a játék, többször megsértődtek a tapasztalt, 25-30 éves öreg rókák, amikor a 16 éves kölyök megverte őket. Micsoda partik voltak!

Versenyeken viszont egyáltalán nem szerepeltem jól. Nem voltam versenyző alkat: nem tudtam koncentrálni, ha közben 113 ember nézett…

Így aztán nem lettem sem világbajnok, sem másfajta bajnok. Most mégis azt mondom, hogy életem egyik legszebb időszaka volt. Miért?

Igazi flow-élmény

Mert minden nap, iskola után egész délután azzal foglalkoztam, amit szerettem. Semmit sem csináltam volna szívesebben. Igazi flow-élmény volt. Hihetetlenül motiváló tud lenni, ha nem kényszerből, hanem valódi, belső motivációból végzünk egy munkát. Ez talán az egyik legnagyobb dolog, amit elérhetünk az életben…

Aztán jött a késői kamaszkor meg a csajok és abbahagytam a versenyzést – de ez már egy másik történet…