23
Kell-e Túró Rudi a fülbe?
| Személyes, Vállalkozás | 2010-05-23
Tegnap este voltam a Katona József színházban és megnéztem a Portugál-t. Csuja “Ízirájder” Imre frankó kocsmárost játszott, Szirtes Ági kaszkadőröket megszégyenítő borulást mutatott be az erre rendszeresített Kemping biciklin. Príma előadás volt!
Hogy is kerül a Túró Rudi a fülbe?
Lehet rám az első követ hajítani, mert játszom itt a kultúrsznobot – de én arra számítottam, hogy a közönség “fura” lesz. Miért?
Mert úgy vettem észre, hogy a szórakoztató darabok nem az öltönyös-kiskosztümös közönséget vonzzák, hanem a piercinges, pokemonos pólós közönséget.
Szóval arra számítottam, hogy feltűnnek nagy számban azok a fura fülbevalók (vagy mik), amit mostanság szoktak a fülükbe applikálni a fiatalok. Aminek nyomán elérik azt az állapotot, amikor át lehet tolni egy túró rudit a fülcimpájukon.
Lehet, hogy a jól öltözött közönség udvarias is?
De aztán nem ez lett: a közönség jól öltözött arcokból állt össze, csak egy mikimáuszos pólót láttam. Voltak ott minden korosztályból a 6 évestől a 76 évesig. Én meg aggódtam, hogy érdemes-é felvenni egy fehér inget meg egy zakót. Érdemes volt na.
Az első felvonás alatt igen megéheztem, ennek okán a szünetben lementem a büfébe egy vettem egy sport szeletet. Az volt az érdekes, hogy nem kellett tolakodni meg szenvedni, mert a népek teljesen udvariasak voltak. Lehet, hogy a jól öltözött közönség udvarias is?
Lehet bizony! Nem volt semmiféle tolakodás a büfében, sem az előtérben, sem a ruhatárban. Szóval lehet, hogy régen az volt a szlogen, hogy “nem a ruha teszi az embert”…de mégis azt kell látnom, hogy valamelyest meghatározza az embert a ruházata. Talán nem is kicsit.
A darab végén szép tapsot kapott a társulat, senki nem állt fel azonnal, a függöny legördülése után. Ötször tapsoltuk vissza a társulatot. Észrevettem ám, hogy tetszik ez nekik!
Nincs itt helye meglepődésnek
Szóval a jól öltözött közönség jó közönségnek bizonyult. Jöhet a második kő, de szerintem a rosszul öltözött ‘neaggóggyámá azonhogymitveszelfel, csakszínházbamegyünk’-közönség simán felállt volna az előadás után és agyontaposták volna egymást a ruhatárban.
Erről aztán eszembe is jutott, hogy nincs itt meglepődésnek helye, mert amikor a vállalkozásunk célközönségét belőjük, akkor is azt kapjuk, amit választunk. Ha az árral vonzzuk a vevőket, akkor ne csodálkozzunk, hogy a legrosszabb, leghűtlenebb közönséget kapjuk.
Szóval öltözzünk jól és válasszunk okosan célközönséget. Nos…ennyi volt mára a számítógép előtt ülés. Most pedig megyek futni, mert igen jó idő van, én meg dagadt vagyok.
