Minden marketingAz is, amiről sosem gondolná…

Előadónak lenni könnyű. Ugyanolyan könnyű, mint például írónak lenni.

Konferenciákon, tréningeken a reflektorfénybe kiálló előadóknak meg kell küzdeniük egy paradoxonnal. Szeretjük azt hinni magunkról, hogy mindenkinél okosabbak vagyunk. Ha pedig mindenkinél okosabbak vagyunk, miért is kellene meghallgatnunk azokat, akik a színpadon állnak?

Viszont…ha hiszünk Marjolijn Februarinak, miszerint “Abból látszik igazán, milyen ostobák vagyunk mindnyájan, hogy mennyire elégedettek vagyunk saját intelligenciánkkal”, akkor mégiscsak érdemes konferenciákra járnunk…

“A természet egyenlő testi és szellemi képességeinkkel ruházott fel minket (…) Ezt az egyenlőséget csak az önnön bölcsességünk felőli beképzeltség tudatában tartjuk hihetetlennek.
Minden ember azt gondolja, hogy bölcsebb az egyszerű népeknél. Bölcsebb mindenki másnál – kivéve néhány embert, akit híre miatt tisztel, nagyra becsül vagy azért, mert egyetért vele.
Az embernek ugyanis az a természete, hogy bármennyire elismeri is másokról, hogy szellemesebbek, ékesszólóbbak, tanultabbak nála, azt mégis nehezen tudja elhinni, hogy sokan akadhatnak, akik ugyanolyan bölcsek, mint ő. Mert saját éleselméjűségét mindenki közelről szemléli, másokét viszont távolról.” (Thomas Hobbes)

Szerdán összeraktam egy lila prezentációt.
Csütörtökön csináltattam egy táblát egy tizennyolcas karikával és egy “csak erős idegzetűeknek!”-felirattal.
Pénteken vettem 40 kiló homokot, pedig csak másfél kilóra lett volna szükségem. Nem volt kisebb kiszerelés…

Szombaton Barta Tibor barátom konferenciáján jártam, a webshop tuning konferencián. Vittem magammal homokot, tizennyolcas karikát és egy lila prezentációt…mert így érdemes a pozícionálásról beszélni. Szóba került a Wall Street, Mária Terézia, Homer Simpson és még Mulder ügynök is.

Ha valakit érdekel, írjon egy emailt [info kukac nagygaborimre pont hu], szívesen elküldöm neki a prezentációt.

Tegnap a Webshop Tuning konferencián Tonk Emil a bizalomépítésről és a vásárlási döntések hátteréről beszélt. Elmesélte, hogyan hagyta faképnél a zöldfülű autókereskedőt. Azt is elmesélte, hogy az ügyes autókereskedő, hogyan vette rá arra, hogy lecserélje pár hónapos autóját – amivel egyébként teljesen elégedett volt.

A bizalomépítés nem ördöngösség, mégis sok vállalkozó olyan hibákat vét, amelyek üzleti öngyilkosságot jelentenek. A napokban többen is megkerestek azzal, hogy mondjak véleményt a weboldalukról, mert ők nem látják a problémát. A kérdés: ‘Az oldal elkészült, de az eredmények nem jönnek – miért?’

Meglepődve (elképedve) láttam, hogy a levélírók ingyenes tárhelyen elhelyezett weboldalon akartak értékesíteni. Vitaminokat, pénzügyi tanácsadást, miegymást.

Tetszik-nem tetszik az igazság az, hogy amikor évente 10-15.000 forintból megoldható egy saját domain és tárhely, akkor öngyilkosság ingyenes tárhelyen értékesítéssel próbálkozni.

Ez bizalomépítés. Egy üzleti célú weboldalnak meg kell mutatnia, hogy kész ennyi áldozatot hozni. A legelső lépés, hogy egy minimális beruházással, egy saját domain név és email cím párossal megmutatjuk, hogy komolyan gondoljuk.

Amíg nincs bizalom, a pénztárca zárva marad. Az Interneten a bizalom kérdésének, a bizalmatlanság kezelésének, illetve annak sikere dönt weboldalak, üzletek sorsáról. Ha belegondolunk, akkor teljesen egyértelmű, hogy a bizalom működteti az üzletet – az enyémet, az Önét, és mindenki másét is.

Ha Ön pénzt akar keresni az Internettel, akkor energiát kell fektetnie a bizalomépítésbe – el kell érnie, hogy bizalom épüljön ki a cége, a termékei, a szolgáltatásai felé.

Ön milyen eszközökkel épít bizalmat a weboldalán, az üzletében?

Ma este egy barátommal beszélgettünk, aki weboldal készítéssel foglalkozik. Elmesélte, hogy a múlt héten sok ajánlatot adott weboldal készítésre. Informatikai cégnek, szépségszalonnak, pékségnek, gumis műhelynek, mindenféle cégnek.
Panaszkodott, hogy szinte minden ajánlatkérő megkérdezte: “Ez hogy jött ki? Nem lehetne sokkal olcsóbban kihozni?”
Panaszkodott arra is, hogy a vevői állandóan alkudoznak, így nem tud rendes áron dolgozni és nem halad semmire.

A téma fel volt dobva: mi különbözteti meg a vállalkozókat?
Miért van az, hogy az egyik vállalkozó ütött-kopott, 33 éves Ladával jár, amíg mások ugyanabban az üzletben (iparágban) dolgozva 1-2 évente új autót vesznek maguknak?

Eszembe jut erről egy történet:

Három vállalkozó, Béla, Endre és János kimegy a pártszékházhoz, hogy árajánlatot adjon riasztórendszer kivitelezésére. Béla egy öregecske furgonnal érkezik, Endre egy ütött-kopott kisteherautóval, János pedig egy vadonatúj BMW-vel.

Béla és Endre munkaruhában, szerszámos ládával és jegyzetfüzettel érkezik, János öltönyben, mindenféle szerszám és jegyzetfüzet nélkül.

A gazdasági igazgató fogadja őket és elmondja, miről van szó pontosan. Elsőként Béla kezd hozzá az ajánlat elkészítéséhez: elkezd méricskélni, széltében-hosszában, oszt-szoroz, majd előáll az ajánlatával:
- 250.000 forintért meg tudnám csinálni.
- Ez meg hogyan jött ki? – kérdezi az igazgató.
- 150.000 Ft az anyagköltség, 50.000 Ft a munkások bére, 50.000Ft az én hasznom – válaszolt Béla.

Közben Endre is méricskélt, számolgatott, majd kontrázott:
- Szerintem ki lehet hozni 150.000 forintból is.
- Ez meg hogyan jött ki? – kérdezi ismét az igazgató.
- 100.000Ft az anyagköltség, 25.000 Ft a munkások bére, 25.000 Ft az én hasznom – válaszolt Endre (és közben azon gondolkodott, hogy ezen az üzleten sem fog sokat keresni)

- Önnek mi az ajánlata? – fordult az igazgató Jánoshoz.
János zsebre tett kézzel odavetette:
- 2.150.000 forint.

Az igazgató felháborodva kérdezi:
- Hogyan jöhet elő ekkora összeggel? Meg sem nézte, mit kell csinálni!

- Az ajánlatom: 1.000.000 Ft magának, 1.000.000 Ft nekem – a munkával pedig megbízzuk Endrét…

Ön, hogyan szokott ajánlatot adni: munkás ruhában, szerszámos ládával vagy öltönyben?
Milyen kifogásokat szoktak felhozni az ajánlatkérők?
Hogyan szokta kezelni az alkudozókat?