Minden marketingAz is, amiről sosem gondolná…

Ma reggel egy megbeszélés előtt még gyorsan beugrottam egy Brunch pékségbe és vettem egy jóképű szendvicset. Maga a szendvics nagyon jól nézett ki és tényleg jót ettem belőle. Közben két dolog is eszembe jutott:

1. Egy ilyen szendvicsért 450Ft-ért nem kifejezetten jó ár, mégis tele volt a hely. Minden reggel tele van. Én is ott vásároltam, nem az utca másik felén lévő szendvicsezőben. Többször jártam már a környéken és tudom, hogy gyakorlatilag 50 méteren belül van három olyan hely is, ahol lehet szendvicset kapni. A két másik helyen 200-300 Ft-ért lehet egész jól kinéző szendvicseket kapni, mégsem szokott tolongás lenni a pultjuk előtt. Miért vásárol mindenki a “drága” helyen?

A “drága helyen” nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a hely mindig hangulatos legyen, a pult mindig tele legyen és az eladók ruhája mindig patyolat-tiszta legyen. Ezzel azt érik el, hogy a vevők itt megkapnak egyfajta érzést, a gondoskodás és odafigyelés érzését. Lehet, hogy nem is a szendvicsekért fizetünk itt, hanem valami egészen másért?

2. Ha az összetevőket külön-külön megvesszük, kb. 40-50 forintból megvan egy szendvics, ami szinte tízszeres áron tovább adható. Tízszeres árrés + viszonylag alacsony járulékos költségek = jó üzlet!

Ha meg akarjuk érteni ezt az egészet, akkor nézzük meg, hogy végső soron mit vásárolunk (és mit nem vásárolunk) a sarki szendvicsezőkben!

Alapvetően nem szezámmagos zsömlét veszünk sonkával és sajttal – mert ezeket saját magunk is bármikor megkaphatjuk.

Egyrészt azt a kényelmet vesszük meg, hogy nem kell reggel 5-kor felkelnünk és elmenni egy 0-24 közértbe/hipermarketbe. Azt a kényelmet vesszük meg, hogy nem kell nekünk megvenni az alapanyagot és összerakni a szendvicset.

Tehát visszakapjuk minden reggel azt a két órát, amit egy ilyen szendvics legyártására pazarolnánk. Kb. napi 300 forintért kapunk napi két óra plusz alvást – így már mindjárt nem tűnik soknak a 450 forintos ár…

Másrészt a kellemes reggeli élményt vesszük meg: mikor bementem, mosolyogtak a lányok a pult mögött, jó volt azt érezni, hogy szívesen látnak. Valljuk be, tízből kilencen azt gondolnák, hogy a szendvicsbárban a szendvics íze a legfontosabb. Én azt mondom, hogy amíg mosolyognak az eladók, addig nyugodtan belefér, ha néha nem “top-szendvicset” kapok.

A másik két helyen – ahol sokkal olcsóbb a szendvics – nem kapok sem mosolyt, sem gondoskodást, sem kellemes reggeli élményt. Csak szendvicset kapok.

Ezért járok a “drága” helyre.

Ezért lehet eladni 450 forintért a Brunch-szendvicset. Mit gondol, melyik a jobb üzlet: 250 forintért adni szendvicset vagy 450 forintért adni egy kellemes reggeli élményt?

Ön mit árul: élményt vagy csak zsömlét?

Egyik ügyfelem ma egy komoly problémát hozott nekem: “Gábor, van egy kis gond. A régi vevőim nem akarnak újra vásárolni. Ráadásul a konkurencia is egyre durvábban másol. Így elég nehéz talpon maradni. Szeretnék valami ütőset. Valami olyat, amit a konkurencia nem mer lemásolni. Van ötleted?”

Az üzenet tehát ez: Houston, van egy kis gond!

A probléma nem bonyolult, a megoldás annál inkább.

A modern marketing – ami a legtöbb hazai vállalkozó számára még kicsit homályos terület – alapvetően arra az észrevételre épül, hogy a fogyasztói társadalmakban felnőtt, túlkommunikált társadalmakban az emberek egyfajta immunitást szereztek a reklámokkal szemben.

Már kevés nagy piros betűkkel kiírni az üzletre, hogy “Megnyílt!” Ez húsz évvel ezelőtt működött, mert akkor még volt hírértéke annak, hogy egy új üzlet nyílt a környéken.

A hiánygazdaság és a COCOM-lista mocsarából ki-kitekintő társadalomban elég volt annyit mondani, hogy “Megnyílt Géza új üzlete!” és ez az üzenet máris beindította a vírusmarketing gépezetet:
- Hallottad, hogy megnyílt a Géza üzlete?
- Te voltál már a Géza üzletében?
- Elmegyünk holnap a Géza üzletébe?

Ma már naponta 3 új üzlet nyílik – és mindegyik tulajt Gézának hívják, tehát ez önmagában már nem hír. Valami több kell, valami más kell.

Az emberek minden reggel magukra öltik a reklámellenes arcot és nemet mondanak mindenre, aminek reklám-szaga van.

Tehát a marketinges, a cégvezető dolga az, hogy azon gondolkodjon, hogyan lehetne úgy marketingezni, hogy az egésznek ne legyen reklám-szaga.

A jó marketing másnak mutatkozik: nem reklámnak, nem nyomulásnak, nem eladásnak.

A egyik lehetséges megoldás a reklámszűrők leküzdésére: vírus-marketing. Ne ijedjen meg, ennek semmi köze a betegségekhez (persze ha a krónikus reklámkerülést betegséggé lehetne nyilváníttatni…)

Mi ez az egész vírus-marketing dolog?

A vírus marketing egy új, formabontó jellegű kommunikációs mód, ami szakít a hagyományos marketing kommunikációs módszerekkel.

A legnagyobb előnye, hogy olcsó és hatékony – aminek a kisvállalkozások nagyon örülni szoktak.

A legismertebb vírus-marketing fogás, amikor cégek rövid (max. 1perces) videókat helyeznek el videó-megosztókon (Youtube, Viddler, Videa, stb.), majd az üzenetet “magára hagyják”.

A reklámhatás így alakul optimális esetben: a vírus marketing üzenet (maga a videó) önálló életre kel az Interenten. A vírus marketing akkor működik jól, ha képes elérni, hogy a nézői továbbítják az üzenetet egy vagy több ismerősüknek.

A vírus-videók mindig kreatív, humoros, botrányos, megrázó elemekkel operálnak – és olyan hatékonyak, mint doktor House.

Hátránya, hogy nem minden cég alkalmas arra, hogy ilyen módon kommunikáljon a célközönségével. A cég tevékenysége kevésbé behatároló. Leginkább a cégvezetés földhözragadtsága szokott a vírus-marketing útjába állni.

Vírusmarketinget csak “bevállalós” cégek használnak – és ezzel nagyon sikeresek tudnak lenni.

Ön mit gondol, a cége bevállalós ahhoz, hogy szakítson a bevett reklámfogásokkal?
Ön felkészült arra, hogy elkezdje cégében használni a modern marketinget?