23
Amikor egy-két hónappal ezelőtt a Deák téren sétáltam át, kishíján a lábamra ugratott egy gördeszkás suhanc.Végül is rendes volt, mert amikor látta, hogy baj lesz, leugrott a deszkáról és egy hatalmas eséssel kerülte el a velem való találkozást.
Volt egy találkozóm és amíg várakoztam megnéztem, mit művelnek ezek a srácok. Sikerült szóba elegyednem velük. Megtudtam, hogy iskola után csak benéznek otthonra, bedobnak egy kis kaját, aztán jönnek ki a Deákra és estig ott gördeszkáznak.
Én azt láttam, hogy folyamatosan próbálgatják a tévéből ellesett figurákat – és általában nem sikerül utánozniuk. A külső szemlélő is csak annyit lát, hogy esnek-kelnek, aztán kezdik elölről.
Néha felhangzik egy-egy ‘üdv-rivalgás’ (valid ez a kifejezés egyáltalán?), ami azt jelzi, hogy SIKERÜLT! Száz próbálkozásból egyszer.
Akkor rájöttem, hogy sokat tanulhatunk ezektől a deszkás srácoktól. Amit csinálnak, az nem más, mint a vállalkozói mentalitás iskolapéldája.
Mit tanulhatunk a gördeszkás srácoktól?
1. Találtak maguknak egy életformát, amit élvezettel csinálnak. Minden nap gyakorolnak, mert élvezik ezt az egészet.
2. Elfogadják, hogy nem sikerülhet minden első próbálkozásra. Esnek-kelnek, össze-vissza ütik mindenüket, de nem adják fel.
3. Élvezik, amit csinálnak. Nem kényszeríti senki őket arra, hogy ott legyenek és összetörjék magukat. Önként teszik és még ráadásul szeretik is.
Szerintem ezek a srácok a parkban később jó vállalkozók lesznek. Legalábbis jó esélyük van erre. Ha meg tudják őrizni ezt a lelkesedést, nem lesz probléma számukra, hogy minden nap tenni kell majd azért, hogy előre menjen az üzletük.
Régebben, mikor naponta-hetente előadtam apámnak a legújabb vállalkozási ötletemet gyakran hallottam ezt: “Teljesen mindegy, hogy mibe kezdel bele. A lényeg, hogy szeresd, amit csinálsz. Ha lelkesít, ha akár ingyen is csinálnád, akkor meg fogod találni a módját, hogy sok pénzt keress vele.”
Ezt sokáig nem értettem. De a gördeszkások segítettek megérteni a lényeget. Jónéhány sikertelen próbálkozás után észrevettem, hogy élvezem az ötletelést, a próbálkozást, az ötleteimmel való foglalatoskodást. Ez egy nagyon jó érzés!
Aki nem élvezi a vállalkozásával való – gyakorlatilag állandó – foglalatoskodást, jobban teszi, ha másik szakmát választ. Ön hogy áll ezzel? A nehézségek ellenére is szívesen foglalkozik az üzletével?
Kedves Gábor!
Tetszik a filozofikus látásmódod. Úgy érzem mélyebben látsz az átlagnál. Igazad van. Tapasztalatból tudom, hogy a talpon maradó vállalkozó minden akadályon át kell hogy gázoljon. Ha belül nincs meg benne ez a mentalitás, akkor elbukik. Ha e vállalkozói munkát élvezi is akkor öröme sikerélménye és hosszútávú egészsége lesz, ha nem élvezi, de elszántan erőlteti, akkor belebetegszik. A tartós stressz gyilkol.
Én így tapasztaltam.
Szinvonalas, és esztétikus az új weboldalad.
További sok sikert kívánok.
Köszönöm az értékes marketing tanácsaidat. Alkalmazom őket.
Üdv. Márky
Egy vállalkozást CSAK szívvel és lélekkel lehet sikerre vinni, ha ez nincs meg, akkor igen nehéz helyzetbe kerül az, akinek a vállalkozását a gödörből kell felhozni. A páromnak van egy mondása: ” Ha nem csinálod, akkor csak csinálgatod, ha csak csinálgatod, akkor meg nem éri meg.”
Hello Imre!
Ugyanaz volnék, aki Emilt is küldött.
Kérdésem:
Ha egy 20 éve működő vállalkozás tulajdonosa elveszti nem is létező érdeklődését a saját vállalkozása iránt, szerinted mi lehet a jövő?
A vállalkozást a jelenlegi tulaj édesapja indította. Kb. 10-12 évvel ezelőtt elért egy nagyon jó működési szintet, azóta mintegy 35 főt foglalkoztat. Nagyjából erre az időre datálható, hogy apa benga kisfia átvette a céget, persze úgy, hogy nagyjából-egészében köze nincs az adott iparághoz. Mára a válság, és önmaga tehetségtelensége miatt a cég nagyon nagy gázfelhőben evickél… -get…
Ugye ismerős a helyzet? Ma a vállalkozások jó része az ilyen tehetségtelen tulajvezetők miatt dögledezik…
Kérdés:
Miért nincs annyi önkritikájuk ezeknek a bengáknak, hogy belássák, mást kellene megbízni az irányítással? Hiszen akkor ők is jobban járnának. Ezt tényleg annyira nehéz néhány balféknek megérteni?
Imre neked van tapasztalatod a mai kis és középvállalkozásokkal kapcsolatban. Kérlek írdd meg mi a véleményed?
Üdv:
Vitya
Szia Viktor,
megkaptam a leveled – már elküldtem a választ, szerintem tetszeni fog
A “benga” cégvezetéssel kapcsolatban azt gondolom, hogy nagyon gyakori eset – de ettől még nem ítélkezhetünk felettük.
Amíg saját magunk nem vezettünk céget, addig nem tudhatjuk, hogy jól csinálnánk vagy sem.
A vezetői hibák nagy része pontosan abból adódik, hogy az embereknek nagyon nehéz meglátniuk saját korlátaikat.
Én magam is jónéhány olyan cégvezetővel konzultáltam, akik elmondták, hogy azért van bajban a cégük, mert ők nem merik hivatásos menedzsment kezébe adni az irányítást.
Ez egy nagy kihívás. Nehéz ügy. Meggyőződésem, hogy fejlett intelligencia szükséges hozzá.
Azt gondolom nem véletlen, hogy a 100 leggazdagabb-listákon általában csak 3-5% azoknak az aránya, akik nem saját vállalkozásukból értek el kiemelkedő anyagi sikert. A megörökölt cégek, vagyonok ritkán hullnak jó talajra.
Hello Imre!
Utolsó mondatod nagyon helyén való. “A megörökölt cégek, vagyonok ritkán hullnak jó talajra.”
Azt mondod több olyan cégvezetővel konzultáltál, akik nem mernek hivatásos menedzsmentet alkalmazni. Ebből adódik, hogy ők legalább felismerték a probléma jellegét. Az én esetemben ez évek óta nem történik meg, annak ellenére sem, hogy rendszeres figyelemfelkeltésben van része a benga fiúnak. Aki egyébiránt 40 feletti, 3 gyermek édesapja, s az ember azt gondolná, hogy megvan a magához való esze. Sajnos nem így van.
Miért és hogy lehet az, hogy valaki, aki 10-nél több évet eltöltött már az üzleti életben – ráadásul vezetőként, tulajként -, a mai napig nem lát tovább az orránál. És nem hajlandó semmilyen segítséget elfogadni. Sőt olyan szinten rugalmatlan, hogy nem hajlandó elfogadni azt a tényt sem, hogy nem ő szabja meg a piacnak, hogy mit vásárolhat, hanem fordítva működik… Próbálj meg ebben a helyzetben bármilyen marketing és egyéb stratégiát kidolgozni…
Űdv, Viktor
Hello Imre!
És miért olyan nehéz ügy, miért olyan nagy kihívás valakinek elfogadni azt a tényt, hogy nem ő a legokosabb, a legszebb, és a legügyesebb?! Tudom, hogy intelligencia szükségeltetik hozzá, de mégis… Találkoztam már nem egy olyan emberrel, aki bizony nem egy iq bajnok, de van annyi önkritikája, hogy ezzel tisztában van. És ha tanácsolnak neki valamit, akkor fontolóra veszi a hallottakat…
Üdv, Viktor
Hali Viktor!
Nem vígasztalásként, de már én is jártam ebben a cipőben és bekell vallanom, hogy lóval imátkozni sokkal könnyebb. Gondolom már átfuttatál rengeteg megoldást és rájöttél, hogy nem sok választásod maradt, de ez már nem marketing. Kitartást kívánok a mihamarabbi megoldáshoz!
Üdv, fent
Kedves Gábor!
Először is engedd meg köztünk a tegezési formát.
E-mailben néhány hónapja leírtam történetemet,hogy hobbiból miként lett kultúrális egyesület,leckéid gyakorlata során mivel bővítettük tevékenységeinket.Szelektáltunk,van lekváros lángosunk:),és kibővült az érdekeltségi körünk.Nagyon örülök,hogy mielőtt kérdésemet leírtam,már a fentiekben a fél válasz megvan,de mégis konkrétan egy kultúrális menedzserre van szükségünk,mert hosszútávú programunkhoz egy szakember kezébe kell adni ezt a részt,ha a fent leírtakat jól fordítottam önmagunk esetére.De mi van akkor,ha a körben,amiben vagyunk,nincs,és a neten talált régebbi ilyen csoportok egyszerűen eltűntek.Hogyan találjam meg megfelelő emberemet,mostmár a fától nem látom az erdőt.Sokan mondják,legyünk saját menedzserünk,de én ezt nem így látom,mert a kultúra,a művészet soha nem volt jól működő önmenedzselő típus.És megígértem magamnak:),hogy leckéidet újraolvasom,mielőtt a következő tanfolyami anyag érkezik,mert biztos találok olyat,ami felett átsiklottam.És keresek tovább,de nagyon érdekel véleményed.Köszönettel:Nyári Julianna
Szia Móni!
Köszönöm, a biztatást! Jól esik!
Igen valóban sokmindent lefuttattam magamban és a végeredmény is alakulóban van.
De te mit léptél? És hogyan? – Kíváncsi vagyok értelmes emberek gondolataira!
Kösz, ha válaszolsz!
Viktor
Kedves Julianna!
Utólagos engedelmeddel írtam neked Emilt, Kérlek nézdd meg! “Szerintem örülni fogsz neki” – hogy Imre szavaival éljek.
Viktor
Köszi Viktor,
megkaptam,és tényleg örültem neki!
Hétfőn fel is fogjuk Őket keresni.
És utólagos bocs Gábor,ha nem azt a nevedet használod inkább.
Kedves Julianna,
örülök, hogy szóba hozta a kultúra és a marketing kérdését.
Az eredeti szakmám nonprofit menedzser, így van némi rálátásom erre a területre. Már a főiskolán kidolgoztam egy civil marketing elvrendszert, ami az állam bácsi pénztárcája előtti sorban állásra kínált egy alternatívát. Sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy a civil szféra nagyon nehezen tudja befogadni ezt az elvet.
Úgy látom, hogy a szervezetek számára kényelmesebb állami támogatásokat kérni. Azok elmaradása után pedig méltatlankodni lehet, hogy nem kap pénzt a civil szféra.
Én úgy gondolom, hogy a rendszerváltás után tizen’-huszon’ évvel észre kellene vennie a civil szférának is, hogy saját maguknak kell gondoskodniuk az anyagi forrásaikról – az állami támogatásra legfeljebb csak kiegészítésként kellene gondolni.
Kedves Julianna, keressen meg emailben az info@nagygaborimre.hu címen – nézzük meg, hogyan tudunk együttműködni!
Kedves Viktor!
Az én esetem kicsit bonyolultabb. Megoldás: a döntéshozó cseréjének “fájdalom mentes” kikényszerítése. Most egyenlőre a szakadék szélén egyensúlyozunk, mivel a rombolás elég nagy volt.
Legyél kitartó!
Móni